A filozófus arra van kárhoztatva, hogy szakadatlanul újra vizsgálja és újra definiálja a leginkább megalapozottnak hitt fogalmainkat, a régiekből újakat alkosson, új szavakat vezessen be ezek megjelölésére, vagyis hogy szüntelenül az értelem valódi megreformálásán munkálkodjon.
“Amit Szent Ágoston az időről mond, ti. Hogy miközben tökéletesen ismerős mindannyiunk számára, senki sem képes elmagyarázni a másiknak, hogy mi is az, elmondhatjuk a világról is. A filozófus arra van kárhoztatva, hogy szakadatlanul újra vizsgálja és újra definiálja a leginkább megalapozottnak hitt fogalmainkat, a régiekből újakat alkosson, új szavakat vezessen be ezek megjelölésére, vagyis hogy
szüntelenül az értelem valódi megreformálásán munkálkodjon. Ez oda vezet, hogy a világ evidenciája,
amely korábban a legnyilvánvalóbb igazságként jelenhetett meg, most úgy tűnik fel, mint ami kifinomult okoskodáson alapul, olyannyira, hogy a hétköznapok embere már nem is ismer benne önmagára, és ez felébreszti a filozófiával szemben évszázadok óta táplált gyanakvást, a kritikát, hogy benne visszájára fordul a világos és a homályos megszokott rendje. Bármennyire igyekszik is a filozófus a világ naiv evidenciájának nevében beszélni, bármennyire is tartózkodik attól, hogy ehhez akármit hozzátegyen, és arra akar szorítkozni, hogy ennek a naiv evidenciának az összes következményét végig gondolja, csak annál rosszabba a helyzet: csak annál inkább megfosztja az emberiséget naiv meggyőződéseitől, és arra kényszeríti, hogy rejtélyként eszméljen önmagára.”
Uhl Gabriella
Helyspecifikus installáció, 100 szelet kenyér, beton, uzsonna szalvéta, 10 db fa asztal.
