A jelen-nem-lévőség, abszurditásig vitt minimalista nyomhagyás, a fogalmak és anyagok által katalizált jelentés-rétegek egyszerre adnak egy mikroszkopikus, szűk keresztmetszetet és nyitnak ki egy makro tekintetet.
A három osztatú tér egységei önmagukban is értelmezhető és új olvasatokat adó munkákat fogadnak be, de a fragmentumok egyben egy nagy installáció elemei/kellékei is. A kiállítás koncepciója abban is követi az abszurd drámák felforgató szerkezetét, hogy a narratíva teljességgel hiányzik belőle. Kizárólag egy lehetetlen állapot generálódik az installáció terében. A jelen-nem-lévőség, abszurditásig vitt minimalista nyomhagyás, a fogalmak és anyagok által katalizált jelentés-rétegek egyszerre adnak egy mikroszkopikus, szűk keresztmetszetet és nyitnak ki egy makro tekintetet. A kettősség felfokozása, a szobrászi igény és annak teljes tagadása, a kép fogalmának új és újabb értelmezése van jelen. A tér és az abba „épített” hiány jellemzi a kiállítást.
Helyspecifikus installáció, beton, gránit, márvány, hullazsák, led fény, light box, gumi matrac, üveg, loop hang.
