„módosítja vagy akár teljesen megváltoztatja egy mondat vagy mondatrész tartalmát, megmutatva a beszélő álláspontját, azaz hogy ő hogyan viszonyul az elhangzottakhoz„
A megterített asztalhoz bárki odaülhet(ne).
Bárcsak mindenkinek lenne hely, vagy épp csak azoknak, annak a hét főnek, akinek tálaltak! Nem találunk megoldást. Leülni sem tudunk és fogyasztani sem. Egy abnormális vacsora normális helyzetébe csöppenünk. Novellisztikus folytatást várunk, más valaki történetét, azt, ami ha másé is, a sajátunk is lehet.
Nincs történet, szereplők, még csak azt sem tudjuk, hol vagyunk.
Akkor meg miért van ez az egész?
Hiányzik az önálló fogalmi jelentés. Elsőre észlelésünk az ismétlés monotonitásában keres kapaszkodót, formai és tartalmi összefüggéseket gyárt. Prekoncepciókat húzunk elő, bizonyosságot keresve. Elkerülhetetlen, hogy felidézzünk dolgokat, összefüggéseket és jövőt kreáljunk.
„módosítja vagy akár teljesen megváltoztatja egy mondat vagy mondatrész tartalmát, megmutatva a beszélő álláspontját, azaz hogy ő hogyan viszonyul az elhangzottakhoz.”- találunk egy félmondatra…
