18 betonkenyerből vágtam ki 1-1 szeletet. Felületként tekintettem a betonra, a korábbi „kenyér minőség”, ha volt neki, ismét idézőjelbe került.
A várni ige: kijelentő, feltételes és felszólító alakjait gravíroztam a szeletekre. A térben nincs szigorú rend az elhelyezésben, de a falakon kirakott, rövid interjú sorokkal mégis kapcsolatot találhatunk. Csak úgy, mint ahogy keresgélünk a különböző ige módok között és önkéntelenül is magyarázatokat alkotunk. Megalkotjuk a kérdéseket és a történeteket is hozzá. Önkételen is minden hiányt pótolunk. De kell-e jelen esetben? Sikerül-e? Egyáltalán, cél volt-e?
A várakozás állapota állandóan jelen van. Néha felerősödik, olykor alig veszünk tudomást róla…
